Ide bemásolom az index.hu futóbolondok topikba beírtakat.
Veszprém 2008.
Bevezetés
Mivel a munkahelyen döglődik a hálózat, el tudom kezdeni a beszámolót, amit maratoninál is hosszabbra tervezek bízva abban, hogy néhányan elolvassátok, illetve kedvet kaptok beszámolóírásra.
Azt tudtam, hogy Veszprém dimbes-dombos város, de arra már nem emlékeztem, hogy ennyire. Egyrészt régen volt a fősuli, másrészt akkoriban legfeljebb cigivel, borosüveggel a kézben fordulhattam meg a híres-hírhedt gépész tanszék mögötti sétányon.
Két okból döntöttem a verseny mellett. A tavaly májusi bokatörés-húzódás (röntgen alapján máig nem egyértelmű, hogy mi is volt) után két hónap teljes kényszerszünet következett, melynek után újra tanultam járni, majd futni. Az őszi hosszú versenyek így kiestek, gondoltam megpróbálok egy tavaszi hosszúra felkészülni.
A második ok, hogy az eddigi maratoni futásaim rendre nem hozták meg a befektetett munka eredményét, mindig időkényszerrel indultam és rendre „elbuktam”. Elhatároztam, hogy keresek egy olyan versenyt, ahol időt és nem távot kell futni. Egy-két éve már szemezgettem a veszprémivel, most kiválasztottam. Célként a végigfutást tűztem ki.
A BSI szupermaratoni hírlevele alapján állítottam össze az edzéstervet, amit 90-95 %-os pontossággal be is tartottam. Januártól ~ 800 km-t futottam, benne hétvégenként 30-35 km-t alkalmanként.
Futottam télben, szélben, esőben, hidegben, melegben. Egyre közeledett a verseny napja. Kezdtem aggódni.
Tárgyalás
Már pénteken leutaztam Veszprémbe, bejártam a pályát (b**dmeg, de meredek !), felvettem a rajtszámot, majd aggódtam tovább.
Másnap rajt előtt kedélyesen elbeszélgettem a mellettem parkoló kollegával, alacsony, szakállas, velem egykorú. Gondoltam majd futunk együtt, úgy jobban telik az idő.
Közben szépen gyűlt a mezőny, a profi futóatléta kinézetű profi futóatléta és a nagymama kinézetű (fél)profi futóatléta mind megtalálható volt a társaságban.
Rajt, integetés, fényképezkedés, (még) mindenki vigyorog, alacsony, szakállas kollega, mint akit puskából lőttek ki elhúz. A fordító után visszafelé látom, hogy egészen furcsán fut, kezek összeszorítva, lábak magastartásban és nyomja szigorúan Kalotai Levi után. Na mondom, öcsém ez az ember néhány kör után megborul. Hogy ne kelljen elolvasni végig elárulom, hogy nem borult meg, végig bírta így, kategória másodikként ~ 74 km-t futott. A neve alapján utánanéztem, 4 h alatt tud 50 km-t, 12 óra alatt közel 120 km-t.
Így a negyedik bekezdésben már én is elindulok. A pálya 10 m-enként jelölve, összesen 1388 m. 5’20” kilométerekkel kezdtem, így egy kör 7’30” körül jött ki. Ezt a tempót tudtam tartani egészen a 20. körig. Úgy indultam el, hogy ötkörönként frissítek, addig nincs megállás és megpróbálok 43 kört lefutni, ez ugye 60 km. Az első órában nem történt semmi, hamar elment, az 5. körben ittam, majd tovább, 10. kör ivás stb.
Ekkor még csodajó futóidő volt, borongós, szélcsendes, 10-11 fok. A második órában aztán elkezdett esni, majd később még jobban esni, verte rendesen az eső a kopasz fejemet, de hát nem állhattam meg, mert éppen a 3. részkörömben jártam. Szépen el is áztam, a szokásos 5. körben átöltözés, a lemerevedett combok átkenése, nyújtás, frissítés. Ezzel a 20. köröm 13 perces lett.
Volt nálam két energiazselé, az egyiket benyomtam ekkor, a másikat négy óránál. Egyiknek sem éreztem hatását, de már csak azért is futottam, hogy ne sétálva használjam el őket.
Időközben szóba elegyedtem Makival, akit előtte nem ismertem, de elbeszélgettünk, haladtunk. Sajnos különböző időben kellett frissítenünk, mert így néhány kör után elszakadtunk. Beszélgetve, egymást nógatva talán jobban ment volna (nekem): Neki így is ment, bár mint ahogy előttem írták, egy idő múlva kegyetlenül fintorgott, és panaszkodott, hogy nem megy a futás.
Úgy a 4. óránál kisütött a nap, lekerültek az esőkabátok, és bizony a mezőny (egy része) ekkor már kezdett fáradni, egyre többen gyalogoltak bele, esetleg ültek le, álltak le nyújtani. Én még mindig futottam tovább, mert ugye elhatározás, plusz vártam az asszonyt, aki egy pesti konferenciáról lógott meg délben, hogy ideérjen a végére. Meg is jött a drága, egyből kibontottam egy sört a viszontlátás örömére. Ez sajnos nem volt jó ötlet, mert az a néhány korty is, amit megittam erősen kívánkozott kifele az emelkedőn, plusz meg is zsibbadtam tőle.
Négy óra öt percnél voltam a 30. körben, ami ugye a közel maratoni táv. Ez a kör ismételt frissítéssel, masszázzsal együtt 12’30” lett.
Innentől azt számolgattam, hogy 18 km-t kell futni két óra alatt a 60 kilihez, csak meglesz. Ekkor még mindig egész jó köridőket mentem (8’30” körül), de a 35. körnél becsúszott néhány 10’ perces. Itt már igyekezni kellett (volna), vissza is redukáltam 9’ körülire, de az utolsó két kör megint tízperces lett, így 42,5 körrel zártam. Pont a pálya legtávolabbi csücskéről kellett visszagyalogolni.
A vége 58,88 km lett. Este az ágyban álmatlanul forgolódva osztottam-szoroztam, és rájöttem, hogy 43 kör sem lett volna 60 kili, ahhoz még egy teljes kör hiányzott. Sebaj, innen szép javítani.
Levezetés
Másnap a futást 300 km autókázással, az autókázást néhány sörrel vezettem le. Izomlázam nem nagyon lett, egy kicsi a combokban (hiába, nincs emelkedőhöz szokva), boka, térdek rendben. A következő hét regenerálódás, aztán majd látjuk.
A szervezéssel személy szerint tökéletesen meg voltam elégedve, a szervezők kedvesek, vidámak, rugalmasak voltak. A frissítés, körmérés szerintem tökéletes volt. A pálya túlsó végét jövő évig kicsit le kellene ugrálni, hogy ne legyen olyan magasan.
Még egyszer köszönöm Szabolcsnak és csapatának, illetve Nektek, hogy elolvastatok. Mata
